Szerkeszti 's kiadja Kunoss.

Budán, A Magyar Kir. Egyetem betűivel.

BEVEZETÉS.

Ki van, kit ezen szónak, a' természet, mindenkori hallása örömre nem gerjeszt, kinek elméjét föl nem deríti, 's kinek szívében mozgásba nem indítja azon édes érzelem-tengert, melly a' jó természet-anya által senkitől, egy emberi lénytől is meg nem tagadtaték. ISTEN a' TERMÉSZETBEN összefoglalt mindent, a' mi szép a' mi nagyszerű, a' mi dicső. Ide tartozik az egész anyagvilág; a' mint égi testekké alakulva naprendszereket képez, az égi testeken tengerekké gyűl össze, vagy levegő, idomban folyja körül a' temérdek gömböket; a' mint sugártörő gyémántot képez, vagy becsére és súlyára nézve nevezetes aranyat; a' mint zöld levelekké, színeket játszó szirmokká fejlődik ki a' gyöngéd növényországban és gyümölcsöket ad elő, ízleteseket és jótékonyakat részint, ártalmas öldöklőket a' más oldalról; a' mint az állatországban nevezetes szerepet játszik, burokul szolgálva egy nemesebb főrésznek, föltűnő az arczok' rózsájában, a' szemek' fényében, a' test' egész deliségében. De ide tartozik az elrejtettebb 's annálfogva kíváncsiság - gerjesztőbb fél is, az erővilág, melly ön valóságában az érzékek elől ugyan burkolva van, de tüneményeiben nyilván mutatkozik, melly életet ad a' holt anyagnak, mozgásba hozza az egész egyetemet, hév- és fénykútfő a' napon.

Az anyagvilágnak határai térben 's időben elérhetlenek. Ha villámszárnyakat kapnál, és sugársebesen rohannál a' nap felé, ottan anyagot lelsz, és ha a' napot elhagyva, a' végtelenséget akarod bekalandozni, ismét és ismét anyagra találsz, és soha nem fognál oda jutni, hol elmondhatnád: ezen csillag utolsó, 's túl rajta anyagsemmiség uralkodik.

De az anyag, időben is végetlen. Földünk életszaka az ember' teremtése olta is szörnyű hosszú, de sokkal hosszabb volt azon életszak, melly ember nélkül szűkölködék, melly tökéletlen állatokkal és növényekkel bővelkedett, mellyeknek most csak nyomait és nyomatait látjuk a' föld-kéregben, de magok a' semmiség országába enyésztek. És ki bátorkodik azon időbe emelkedni vissza, midőn a' föld egy tűzfolyadék volt, a' mostaninál duzadtabb, nagyobb gömböt képező, végetlen gőzkörrel, melly a' mostani vizeket és a' kemény testekkel egyesült gáz- és légfajokat magában foglalá 's mintegy bolygó csillag üstöke kíséré a' pályáján rohanó középtestet. –

Az erővilág kiterjedése nem csekélyebb az anyagiénál. Az összes erő tartja léteiben fön e' nagy mindenséget, az tartá fön minden időn keresztül; 's ha az eldönthetlenig okoskodni merünk, azt mondhatjuk, hogy az erő öltözteté magát önszülte anyagba; és így az erő megelőzi az anyag végetlenségét térben és időben.

Az erőnek egysége, végetlensége, szép tüneményekben sejdítteti magát. Azon erő indítá meg napkörüli pályáján földünket, azon erő készíté el rajta az ásványvilágot és alkota ezer meg ezer növényeket; azon erő hozta elő, virágában akarva láttatni magát, az állati életet, először a' tengerekben, majd a' szárazon, eleinte csigák és mászóknál, utóbb madarak és emlősöknél, 's egészen végtére az ember-alakításban, hogy mint tükörben lássa önmagát, 's legyen, ki őt dicsőítse a' nagy természetben.

Megkülönböztettük, elválasztottuk eddig az anyagvilágot az erővilágtul: de az a' valóságban nincs elválasztva. Keresztül kereshetjük az egész természetet: tudományunk anyagtalan erőt 's erő-nélküli anyagot nem mutatand. Erő az emberben a' szellem, a' lélek, de jelenségeket csak addig adó, míg anyaggal, a' testtel van kapcsolva; erő a' villám, de folyadékhoz van kapcsolva, mellynek taszintása, íze, szaga 's fénye van; erő a' világ, de mindig testtel egyesült, tűzzel, villóval, nappal; erő az irany (magnes) melly irányt mutat földünknek és földünkön, melly egyik sarktól a' másikig terjed 's hihetőleg összefüggésben áll a' napból kiáradó hasonló erővel, 's ez által a' világrendező középhatalommal; de az irány is csak anyaggal egyesülve tudatja lételét, millyen anyag főképen a' vas, és a' vassal igen bővelkedő földteke, és így tovább.

De anyagot sem lelünk, mellyet erő nem éltetne. Erő az, melly az anyaméhben képezni kezdi az állatot, megindítja a' szívben a' vért, idegeket teremt elő, azokat érzékszerekké módosítja 's tanyát ver magának az agyban, hogy onnan a' belső 's külső világot vizsgálja,– melly csontokat készít, hogy létele föntartására mozgásokat tehessen az állat, melly az anyag' megdűlésekor el nem vész, mert erő elveszni nem tud, valamint anyag sem, hanem egyéni életébül általános életébe tér vissza. Erő az, melly a' magszemet növénnyé fejti ki, melly neki zöld leveleket és színdús virágokat ad, melly rajta gyümölcsöt termeszt, 's minden gyümölcsbe önnön magábul rejt el egy egy szikrát. Erő az, melly a' krystallokat, a' jegeket, bizonyos idomokba vonja össze, – melly a' gyémántot keménnyé, az aranyat és platinát nehézzé, a' vasat jótékonnyá képezé; melly földünk testének bizonyos idomot és vegyületet rendelt ki, melly kebelébe fogadja az állati 's növényi élettől megvált anyagokat, 's a' természet közös életének részeseivé teszi.

A' ki tehát a' természetet maga valóságában tekinti, itt életet és merő életet látand, vagyis az anyagot erővel és az erőt anyaggal egyesülve. Látandja pedig az általános világéletet (a' mennyire t. i. gyönge érzékeink engedik) és gyönyörködni fog a' világosságot és melegséget osztó napban, mint égi testben, mint egy egész égi rendszer kormányozójában, mint földünk legnagyobb jóltevőjében; gyönyörködni fog a' csillagokban, mellyeknek számát ki nem mondhatja, mellyek előtte a' végetlenségig terjednek, 's így magokban a' végetlenséget némiképen sejdíteni hagyják. – Látandja földünknek életét, mellyek következései az évszakaszok: – a' kedves kikelet, a' forró nyár, az érlelő ősz 's a' nyugasztaló tél. Látandja maga körül az állati életet, ezer idomban; az utolsó féregénél kezdve az emberéig, melly az anyagiság minden korlátait megvetve, szabad szárnyakon látszik a' csupa erők' szellemi honáig sőt magáig az Istenségig emelkedni. Látand élettel bíró növényeket a' legkülönbözőbb alakban, a' képzelhető legkisebb idomtól a' legnagyobbakig, az egyszínűségtül a' legnagyobb tarkázatig, annyira, hogy nincs telhetetlenség, mellyet ezen idom és színgazdagság ki ne elégítene. És utoljára, látandja az átmeneteleket egyik életbül a' másikba, egyik alak- és idombul a' másikba, – 's gyönyörködve fog meggyőződni arrul, hogy a' természet, egy élő nagy egész, mellybül semmi ki nem vész, mellynek élete milliárd lények boldogságával, gyönyörével 's tartásával van összekapcsolva.

És a' nagy természetet ezen szempontokbul indulva nézendjük mi, fő örömünknek tartva, ha vizsgálódásaink 's észrevételeinket viszhangzó, fogékony keblekbe rakhatjuk le olvasóinknál, kiknek előmenetele 's gyönyörködtetése mindenkor szívünkön fog feküdni.

VAJDA.[A]

Forrás: Természet, 1ső szám. Tavaszhó 3ikán. 1838.