A Pressburger Zeitung második évfolyamának végén [Windisch Gottlieb Károly] bejelenti, hogy a következő évben hetenként hasznos tudományos cikkeket fog közölni: 1766-ban valóban megjelent néhány, az olvasók művelésére szánt értekezés és elbeszélés. Korábban ilyenek csak elvétve akadtak a lapban. Egy évvel később, 1767-ben pedig az ilyesféle közlemények részére egy külön mellékletet létesített a Pressburger Zeitunghoz Der Freund der Tugend címmel.

A melléklap hetenként jelent meg és főleg szépirodalmi és moralizáló közleményeket tartalmazott. Ugyanazok a műfajok találhatók benne, minht amelyek Klemm folyóiratában: kisebb novellák, tanító mesék, alkalmi költemények, talányok. Az egyes cikkekből általában mindig valamilyen erkölcsi tanulságot lehetett levonni. Az egyik elbeszélés például az erényes életmód megkedveltetésére hivatott. Különösen gyakran népszerűsítik e cikkek a nők erényes foglalkozásait és az erény jutalmául nyert szép családi életet. Az Olint és Olivia című történet főszereplője, a jólelkű Olint még özvegy korában is tökéletesen neveli gyermekeit. Az Erast és Elise című elbeszélés hősei hűségük jutalmául a családi boldogságot kapják.

A humoros elbeszélések és anekdoták csakúgy, mint a tanító mesék is mind valamilyen erkölcsi tanulságul szolgálnak az olvasónak. Az elmélkedésekben pedig szintén a moralizálás dominál. Az erény, az önzés, a könyörületesség, az idő helyes kihasználása ezeknek az írásoknak a főbb tárgyai.

A teréziánus korszak mérsékelt felvilágosultságára a babona ellenes cikkek mellett egyes tudomány-népszerűsítő és esztétikai írások emlékeztetnek. Fellelhető bennük az emberi értelembe vetett hit, és az a felvilágosodásra jellemző meggyőződés és optimizmus, hogy a gondolkodó ember a hatalmába keríti az egész természetet.

A honismereti iskolának a hatása az a tanulmány, amelyben a pozsonyi vár történetét ismerteti Jordanes, Bonfini és Bél adatai segítségével. Jellemző viszont, hogy az egyik cikk Xantippét, az évszázadok során kedvezőtlenül megítélt asszonyt azért veszi védelmébe, mert Szókratész nem törődött a családjával és lépten-nyomon megsértette a házirendet.

Az irodalmi jellegű anyaghoz tartoznak még az alkalmi és egyéb költemények, a Gondolatok címmel közölt bölcs mondások és egy Metastasio-mű verses fordítása, amelyet bizonyára Windisch készített.

A Der Freund der Tugend három év után, 1769 végén szűnt meg. Windisch arról ír a Pressburger Zeitungban, hogy mivel sokan megkedvelték a mellékletet, 1770 elejétől kezdve ismét megjelentet egyet, de más címen. Az új melléklap címe Der vernünftige Zeitvertreiber lett. Példányai napjainkig nem ismertek, de bizonyára hasonló tartalmúak voltak az előző kiadványhoz.

[Forrás]