A hangzatos nevet viselő közlöny - s az valószínűleg világos mindenki számára, hogy még egy hírlevél sem nevezhető csak úgy egyszerűen Naplónak - lényegében alternatív, illetve kiegészítő hírforrást képez a magyar olvasó számára. Miután itt nincs helye az utóbbi tíz év sajtótörténeti adalékainak, ezért csupán a közvetlen előzményekről szólunk.

A Napló megindításáról a MESZ 2001. nyarán határozott, mikor végérvényesen bebizonyosodott, hogy a Kisebbségi Hivatal, illetve a HMDK vezető embereinek ugyanitt elhangzó ígéretei ellenére a Szövetség nem fogja megkapni a négy oldalt az ország egyetlen magyar hetilapjában, az Új Magyar Képes Újságban. A részint a felbuzgó virtus, részint a helyzet tarthatatlansága nyomán megszülető négyoldalas, fénymásolóval sokszorosított "újság" időközben már második évfolyamába lépett, s továbbra is úgymond egy fillér nélkül, önkéntes munkával készül. Mindazonáltal a szerkesztőség jutalma így sem marad el: hétről-hétre növekszik az olvasók száma, a HMDK "hatalmasságainak" esetenként a Magyar Képesben napvilágot látó dörgedelmei pedig felérnek egy kiskereszttel.

Végezetül, igazságtalanság lenne nem megemlíteni az Illyés Közalapítvány támogatását, melynek köszönhetően ugyancsak 2001 nyarán sikerült megvásárolni a legalapvetőbb felszerelést: a számítógépet és a nyomtatót ami nélkül nehezen, vagy sehogyan sem tudnánk megbirkózni a Napló kiadásának feladatával. Voltaképpen megismétlődött az egyszeri ember esete, amikor talált egy gombot, s varratott hozzá egy kabátot: ezzel az egy szem számítógéppel készült el a MESZ weboldala, az új MAHO, ezzel tördeltük Dunai N. János regényét, írtuk be Dr. Bognár András terjedelmes tanulmánykötetének hiányzó fejezeteit, illetve kontárkodtunk bele a multimédiás CD-k kiadásának tudományába.

Annak reményében, hogy ez még mindig csak a kezdet, kiváló tisztelettel üdvözlöm a MAHO látogatóit:

Kalapis Rókus